Kedves naplóm!
Anya miatt kezdelek el írni, csak hogy megnyugodjon. Azt mondta, a legféltettebb titkaimat is leírhatom. Akkor tessék: nincs is ellenemre ez a naplóírásos cucc :) Akkor ami fontos :
Menthetetlenül belezúgtam Bencébe. Igen, leírtam, szóval most már tényleg te vagy a legféltettebb titkom tudója. Mindegy, most órákat áradozhatnék róla, hogy milyen cuki, milyen mélykék szeme van, de mivel nem akarom csöpögősre áztatni lapjaidat, így inkább a problémáról beszélek. Hosszú történet, de mivel rengeteg a lapod, írom.
Az első napon Lily említett egy lányt, aki csak 2 hét múlva érkezik, mert nyaral. Na, igen, befejeződött a nyaralása . Minthogy leharapta volna egy cápa a lábát, és bekerült volna az intenzívre..úgy élete végéig.. Nem alaptalan a kijelentésem, elhiheted!
Hétfő reggel amikor Lilyvel beléptem a töriterembe, éppen Bence keze Samanta( az új csaj) vállán volt. AZ a keze, amelyikkel engem is átkarolt!! Tudom, nincs köztünk semmi, csak haverok vagyunk, de azért azt csak elmondhatta volna, hogy együtt vannak !! Most nem?? Én ott lefagytam, Lilynek kellett behúznia a székemhez, amikor észrevett Bence. Nagyon nem számíthatott rám, mert kimeresztette a szemét, lekapta a lány válláról a kezét, és felém indult. Én hátatfordítottam, hisz nehogy már magyarázkodjon! Azt csinál amit akar!..csak legalább ne előttem..
- Klaudia, nem is láttam hogy megjöttél!
- ...
- Hahó, Klau, hallod?? Mi a baj??
- Szerinted?! az a kéz 2 héttel ezelőtt az én vállamon volt még! Én azt hittem jóban vagyunk! Vagyis... jó, igazad van, minek mondtad volna el egy olyan fruskának, mint én, aki legelső napon elsírja magát önsajnálatból! És ez a fruska megint elfogja sírni magát! Miattad!!!
- MIVAN?! Klau, én egy szavadat sem értem, hogy hogy jön most ide az első nap, és miért vagy így kiakadva!
- Bence, Klau azért szomorú, mert látta ahogy átkaroltad Samantát, viszont 2 hete még őt karoltad, és...- hebegte Lily
-Fogd be Lily, ne mondj neki semmit, úgysem érdekli.
- Na jó, azt csinálsz amit akarsz Klaudia, én eddig azt hittem, normális vagy..-mondta dühödten Bence, majd visszatért a társaságához.
Én csöndben leültem a helyemre a gondolataimba merülve: Lily majdnem elmondta Bencének, hogy szeretem! Megfojtom ezt a lányt!!
Még tovább elmélkedtem volna, hogyha meg nem áll előttem Samanta:
- Mit képzelsz magadról, te ribanc?! Mi az, hogy ne karoljon át az ÉN barátom engem?? Mit képzelsz magadról? Ne sajnáltasd magad, hallottam az első napi alakításodról, és meg ne mondjam, hogy ennél szánalmasabb alakítással még nem volt dolgom! Egy ilyen kislány aki sírfakad csak mert rászól az ofő, annak még általánosban sincs helye. Loptad az év végi bizonyítványod, hogy ide felvettek, vagy a nyáron jártál valami agykiszíváson?? Na egyet mondok anyukám: Fogd be a pofádat, szállj ki az életünkből, vihogj a hülye barátnőddel, Bencét felejtsd el, nekem meg csicskulni fogsz mostantól, megértetted? Nekem a fél suli csicskul, de te leszel az én rabszolgám. TAKARODJ INEEN TE LIBA!! -üvöltötte a fülembe, úgy hogy 1 másodpercre agyfagyot kaptam.
- Öööö bocsi, de itt a helyem!
- **** ( cenzúra) sziszegte, majd visszament, és megcsókolta Bencét!!!
Igen, jött a megszokott rész, sírva fakadtam volna, csak éppen bejött a töritanár. Amikor kicsengettek, berohantam a lányvécébe, hogy bőgjek egy sort, erre ki volt bent!! Samanta!
- Mivan, ember, jöttél pityeregni?
Bementem egy fülkébe, majd amikor hallottam hogy kiment, kiléptem. Igen, bent a fülkében sírtam. Na mindegy.
Órák után minél hamarabb haza akartam húzni, csak hogy otthon bőghessek egy sort, amikor valaki visszarántott. Először ordítani akartam, hogy SEGÍTSÉG, hiszen biztos el akar rabolni ( áhh nem nézek sok krimit) , de aztán rájöttem , hogy még a suliban vagyok.
- Nos, Klaudia, hallgatlak, hogy mi volt az a reggeli kirohanásod- mondta várakozóan Bence.
- Semmi.
- Azért mert átkaroltam Samit? ( pff milyen becenév már ez??)
- Nem.
- Akkor inkább azt kérdezem: haragszol?
- Nem..tudom.. nem tudom
- És miért nem tudod?
- Ez most egy kérdezz- felelek?
- Aha. Nos?
- Hagyjuk. -fejeztem be a beszélgetést, hisz nem volt szándékomban azt mondani: Bazdmeg, szeretlek, nem fogod fel ?!
És ez a mai nap, a hárpia kitörése, a befejezetlen beszélgetés még csak a kezdet volt.
Igen, otthon sírtam. Ez már nem is említendő..
Viszont ami másnap történt, na az ezt is felülmúlja.. A Hárpia megkeserítette az egész életemet a gimnáziumban, ugyanis...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése